Nem írtam már hónapok óta, ez nem véletlen, eléggé elment a kedvem a blogolástól, hogy miért, az már szinte nem is érdekes. De az elmúlt héten hallott sok furcsa és ellentmondásos hírek ismét ichletet hoztak. Nem a szokásos ÉN témáról fogok írni, hanem a Danubius és a Sláger végéről.
Mondanak sokmindent, hogy megérdemlik és hogy genny műsorok voltak, stb. Ízlések és pofonok... A hallgatottsági adatok magukért beszélnek, ezt mindenkinek el kell ismerni. Én nem vagyok egy nagy rádióhallgató, de az ismerőseim közül sokan tudják, hogy nálam még a napszakok is a Bumeránghoz vannak igazítva: akkor van reggel, mikor én netről elkezdem meghallgatni az aznapi adást. Igen, engem ez az egy műsor foglalkoztat, a zenei kínálat nem igazán, holott még a Slágernek van a hozzám legközelebb álló zenetára, mégis manapság mindneki hallgathatja otthon a kedvenc számait, amikor csak karja, nem kell arra várni, hogy legyen vége ennek a Madonnának és akkor talán nyomnak egy kis AC/DC-t.
Eladták a frekvenciákat, megszűnik országunk két legjelentősebb rádiója. A sztárműsorvezetők, mint  Boros és Bochkor, találnak majd maguknak munkát, nem hiszem hogy sok kihagyás lesz majd és visszatérnek egy bumerángféle műsorral, ami ugyan nem lesz ugyanaz, de ugyanannak a közönségnek szól majd. Itt nem ezzel va a gond, senki nem fog eltűnni a süllyesztőben, akiket mi szeretünk. A háttérmunkások is el tudnak majd helyezkedni valószínűleg, hiszen nagyon jó ajánlólevél lehet egy ilyen országos médium.
Szerintem csakis azzal van a probléma, hogy Magyarországon meg lehet tenni, hogy teljesen jogtalanul nyerjen meg valaki egy pályázatot. Lehet szidni az ORTT-t, mert elhallgattatnak rádiókat vagy elsötétítik a tévék képernyőit pár percre. Ezzel is voltak furcsaságok, de ha úgy vesszük, erre még mondhatjuk, hogy a munkájukat végzik. De hogy csak azért, mert a pártok küldik a delegációjukat az ORTT-be, (akik nyilván pártelvek és pártérdekek alapján döntenek a média sorsáról) elbukjon az állam évente többszázmillió forinttól... Nos ez gusztustalan. Hogy ők a rádióban térítsenek majd, az államérdekek elé helyezték a pártérdeket, már megint. Köszönjük szépen... És ezzel nem azt mondom, hogy Magyarország érdeke az, hogy szóljon a Sláger vagy a Danubius. Csakhogy nem jött rosszul az ő bevételüknek az x százaléka. És hiába ajánlották meg az új rádiók a bevételüknek nagyobb százalékát, kérdem én, ho fog egy politikai állomás akkora, vagy akár negyedakkora hasznot hozni, mint az eddigi nagyok? Én azt mondom, ha valaki nem is szereti, nem hallgatja a Slágert és a Danubiust, igenis mellettük foglaljon állást. Mert itt nem egy reggeli műsorról van szó, hanem sok pénzről. És az országunk nem engedheti meg magának hogy hagyja elúszni ezt a nagy összeget.