Na szóval ma tiszteletét tette egy Skobi (alias Kölyök) nevezetű emberke, kirándulás, vadles, darázscsípés, mecséri kocsma... Volt itt minden. Holnap megint Marciegyénnel találkozunk, én meg már megint abban a fura Csilla-hangulatban vagyok. És ez jó. A vasárnapi kihajózáshoz immár vonatot is néztem magamnak, semmi nem állhat az utamba, jövök mint egy tank. A következő szériát amúgy szerintem Csillának és nem Shermannak nevezik majd el a tervezők. aláló lenne...