well, ahogy az angolok mondanák. Nem? :D gyorsan, szine napról-napra változó kis (és táguló, szóval lassan nagy) világban élünk, és mivel mi emberek elég jól alkalmazkodunk a környezetünkhöz, és én is ember lennék, vagy mi (egyesek kétségbe vonhatják, de vitázhatunk róla, hogy akkor ŐK MIK???) így aztán nekem is változnom, vagy változtatnom kell néhanapján. szóval fogok is. Ebben néhányan (lehet, hogy sokan-minden relatív) rengeteget segítenek nekem, nem csak fizikai segítségről beszélek, hanem arról is, hogy hálás vagyok azoknak akikkel meg tudom beszéln a dolgaimat. Nem nagyon szokásom hálálkodni, nem is fogok. Aki úgy érzi, hogy inge, az vegye magára, mert biztos vagyok benne, hogy testalkatuknál fogva (bocs) egyikőjükre se nagyon kíváncsi a kisnagy világ. akinek meg nem inge, és hasonlóan néz ki, azon remélem legalább a gatyája megtalálható rendeltetésszerűen használt ruhadarabként. Persze van kivétel is, de őket meg nyilván felesleges említeni, ugyanis a kivétel azért kivétel, mert kevés van belőle, de legalább erősíti a szabályt (amit amúgy nem értek, szerintem csak rontja a statisztikát, de mindegy) így aztán senkit nem érdekel, kivéve, ha a kevesebbet arra értjük, hogy kisebbség, ami vagyis akik viszont sokakat érdekelnek bár ugyancsak rontják a statisztikákat. ne gondoljon senki rosszra, én nem olyan lány vagyok (de vajon milyen az az olyan, hm?? és kinek mi a rossz?-ez igencsak korrekt politikailag, azaz diplomatikus volt, mert döntse el valaki, hogy most melyik kisebbségre gondoltam és hogy kinek mi a rossz, az megintcsak relatív... na azért remélem levágós, jóóó ezt is túlragoztam) mennem kell, hív a konyha, de nem főzni fogok hanem károsítom majd magam és környezetem súlyos egészségét. A szoba csendes, felsír a nyomtató, majd kiköp egy szakdolgozat-vázlatot... Kajak Stephan King könyvei kezdődnek így. Vagy mégsem? köszöntem, pááá