Nagyon benne vagyok már a pakolásban, teljesen jónak érzem magam :) ajtóm melett telepakolt táskák sorakoznak, egyikben könyvek, másikban ruhák, s néhány csak egyszerű emlékeket felidéző tárgyaimat rejti... Notebookomból a what's up ritmusai szállnak felém lágyan, s én csak…

sokan mondják -joggal- hogy nem tudok elszakadni a gimitől. Igen, így van, de mivel már nem tudok oda visszamenni, úgy gondoltam, csinálok egy gimis blogot, ahova minden mostani, és volt táncsicsos tanár és diák firkálhat, amit csak akar. így legalább megtudom, mi a helyzet a sulival.…

well, ahogy az angolok mondanák. Nem? :D gyorsan, szine napról-napra változó kis (és táguló, szóval lassan nagy) világban élünk, és mivel mi emberek elég jól alkalmazkodunk a környezetünkhöz, és én is ember lennék, vagy mi (egyesek kétségbe vonhatják, de vitázhatunk…

Na ha mindent jól látok (és persze lehet hogy tévedek) akkor a saját csapdámba estem és rendesen át lettem verve. Ami jár, az jár. Tény. De nekem is? :D Arról nem is beszélve, hogy ha valóban jár is, akkor nem ettől az illetőtől hanem egy másiktól. Mármint... asszem…