Nincs már különösebb bajom, és mondhatjuk, hogy élményekkel és fogadalmakkal gazdagodtam a csütörtöki sürgősségi-túra kapcsán... Először is: mindenképpen el kell kerülni, hogy mégegyszer odakerüljek. Valami borzalom az, ami ott megy... Élménynek tekinthető (ha nem is teljesen pozitívnak), hogy láttam, átéltem, milyen az, mikor beraknak egy mentőbe, kitolnak belőle, stb. Le a kalappal a mentősök előtt, nagyon aranyosak voltak. Most fogalmam sincs miért, valami izomláz-szerűség kapta el mindkét vádlimat, elég vicces, ahogy járkálok. Pihengetek, eszek már rendesen és ma lemegyek Bodajkra mamáékhoz, ott arany az élet :) holnap családi banzáj, jejeje. Mindjárt jön Réka, sül a rizskók, szóval mondhatni minden rendben van :) vissza is térek a konyhába... köszöntem, pááá