Gyönyörűszép napom volt ma :)
Reggel érkezett a volt osztályom egy jelentős hányada, vagyis a legjelentősebb, majd társult velem és elindultunk felfedezni a gaja-völgy szép és esetenként veszélyes rejtelmeit. Kezdtük az Alba Regia forrásnál, aztán megmásztuk a kilátót, komolyan mondom, hogy valami hihetetlenül gyönyörű. Aztán lekászálódtunk, haladtunk tovább, és kilyukadtunk az Ádám-Éva fánál, aztán elindultunk megkeresni a Sobri Jóskáról elnevezett barlangot. Na most az a helyzet, hogy a barlang szája nem látszik lentről. Én jártam már ott, de nem emlékeztem, hogy melyik "ösvényen" kell felmenni. Így hát nekifutottunk kétszer, és persze egyszer sem találtuk meg. De a lentiek biztos furán néztek, mikor leért először egy kiseb lavina, majd egy táska, majd egy Marci, aztán egy Csilla. Mikor már mindenki és minden felszerelés lent volt, elhatároztuk, hogy a barlangászást a legközelebbi túrára halasszuk és addigra szerzünk egy pontos térképet. Így aztán arra jutottunk, hogy eljött a henyélés ideje, irány a tó. Nagyon nagyon nagyon szép hely, elfeküdtünk, ittunk sört és ettünk szendvicset meg ettünk fagyit, meg beszélgettünk, megvédtük magunkat a hatalmas csunnya darazsaktól, meg hát minden ilyesmi, ami a piknikhangulathoz kell. Mikor feltettem az osztály keménymagját a buszra, leszedtem róla az én drága kisöcsémet, akit rögtön el is rángattam fagyizni. Kaptam tőle virágot is :) Szóval ha valaki nem ért egyet velem abban, hogy ez egy gyönyörűszép nap volt, akkor az bolond, és tanulja meg értékelni az apró kis boldog pillanatokat. Köszöntem, pááá