A szokásos napi séta megvolt, tudjátok, ami arról szól, hogy Szandrával összegezzük az aktuális történéseket és azokat a dolgokat, amiknek meg kellett volna történniük a mi kis világnézetünk szerint. Azért volt mit kibeszélni az első kategóriában is, mint mindig. Például ma már megint egy órával előbb menetm angolra, mint kellett volna. Aztán rohantam a városon át, hogy idóben odaérjek Marcihoz. Egy csomó okos dologról beszéltünk és nagyon jól éreztem magam. Vasárnap jön reggel és "feltesz" a vonatra, ami igencsak kedves tőle:) Apcimmal is összefutottunk és ő is tök rendes volt, gondolom fel is volt dobva, mert megvárt és hazavitt. A eldobottság aból eredhetett, hogy végre megvan a kocsi. A régit már nagyon nem szerette... Szóval most mindenki boldog, csak egy bajom van: mikor feljöttem a szokásos sétáról, egy idegen csajszi ült a konyhánkban, az ÉN helyemen. Kicsit bosszantó, de ennyi belefér.

Na szóval ma tiszteletét tette egy Skobi (alias Kölyök) nevezetű emberke, kirándulás, vadles, darázscsípés, mecséri kocsma... Volt itt minden. Holnap megint Marciegyénnel találkozunk, én meg már megint abban a fura Csilla-hangulatban vagyok. És ez jó. A vasárnapi kihajózáshoz immár vonatot is néztem magamnak, semmi nem állhat az utamba, jövök mint egy tank. A következő szériát amúgy szerintem Csillának és nem Shermannak nevezik majd el a tervezők. aláló lenne...

Ja és most benyomtam Marciék zenéit rendesen a hifibe és nem a kisegér laptophangon nyomtam és el kell mondanom, hogy igazán nagyon jól szólnak.

Tök jó nap ez a mai, ennek több oka is van. az egyik, hogy ezer év eltelte után viszontláttam Marcit, ami jó, és képzeljétek, több mint egy fejjel magasabb nálam, ugye tudjátok, hogy ez milyen nagyon ritka. Na és a másik meg aaaaz, hogy anyagi gondjaimat talán sikerült felszámolnom. jeee

Mi a vélményetek arról, hogy elmennék januártól hajóra melózni? addigra a zsebemben lenne a nyelvvizsga és a jogsi is. Folyami hajó jó fizuval... Az egyetemig tervezem, hogy maradok. Szóval?

Na most van nullán a kasszám. vagyis egy kicsit még minuszban is. És az a szitu, hogy vasárnap indulok nyaralni. Szóval már csak a remény maradt, hogy Levente tényleg ad nekem pénzt, hiszen megígérte... Nehogy azt higyje valaki, hogy kunyizok tőle, a ballagási pénzem ez, amit mindig máshoz kötöttünk, hogy repjegy lesz vagy egyiptomi út, vagy vagy vagy... Na de a lényeg, hogy igazán soha nem kellett és ezért nem is erőltettem. De most kell és nagyon nagyon szeretném hogy ne legyen épp valami nagy anyagi gubancban. Reménykedjetek velem. Lécci.

Holnap ha minden igaz, jön hozzám Anett barátném, ha minden igaz a héten valamelyik nap jön Eszti barátném és mégigazabb az élet, akkor Skobi barátom is tiszteletét teszi csütörtökön. Hát jól megy a sorom na. Valaki esetleg szeretne még jönni? Ja és kihagytam, hogy vasárnap én hajózok ki, ami tööök jó.

Nincs témám, nincs miről írni, csökkent az érdeklődésem, fáradt vagyok és nagyn cinikus, talán hugh laurie könyve teszi ezt velem.

Pont annyira vagyok ideges mint amilyen szar filmet láttam a moziban. Ne nézzétek meg a Lizi és Yetit.

Az még belefér, hogy a buszom korábban elmegy, így nem jutok el oda időben, ahova bár nem szeretnék, mégis szükséges, hiszen nyár van, kevés az utas bla bla. De az, hogy ha valahogy mégis sikerül feljutnom egy buszra, akkor a sofőr kitalálja nekem, hogy én ne fizessem a 225 Ft-os jegyem öccázassal, mert nagycímletű pénzből ő nem köteles visszaadni, már pöppet kiakasztott. Nem baj, kotortam neki aprót, igaz így is kellett adnia egy ötforintost, de majd egy órával többet ül a pszichológusánál, nagy dolog. Az ablakot ne nyissam ki, mert van légkondi, hirdeti a tintasugaras nyomtatóval gyártott gyűrött papírlap az üvegen. Ok, tiszta jó, nem kapok huzatot. Persze a légkondi nem működik, hát megfázni sem fogok. Akkor inkább a huzat, nyitom az ablakot. Néni leteremt, hogy nem szabad, mert hát ki van írva. Mondom rendben, merek én vitatkozni az élettapasztalattal?! Szó szerint főttem a saját levemben, de ezzel asszem nem voltam egyedül, mondhatom megéri 225-ért háromnegyed óra szaunna és 30 km utazás egyben. Függöny nincs, nem is lesz, nem is volt. Pont. Tűzzön csak be a nap. Bácsi veszekszik velem, miért nincs már nyitva az ablak. Mondom nekem mondta A Néni, hogy nem szabad, ki van írva. Veszekedjen csak A Nénivel. A szemem égett, de azért próbáltam azonosulni Thomas Langgal, Hugh Laurie hősével, mikor a mellettem ülő Néni szatyrai a lábamra borultak. Eltépte az új könyvem, ez igen bosszantó. Eltettem és próbáltam inkább aludni, és nem tudom, hogy csak álmodtam, vagy komolyan így volt, de valahogy úgy éreztem, hogy A Néni egyre zavarbaejtőbben szedegeti rólam a cuccait.

Elveszett az ichletem, nem tudom befejezni a Lakeside 2-t. Első fejezet, a Bodayc-i nyár című megvan csaknem egy éve. De hol van a folytatás? Lehet hogy túl hamar vége lett annak az egésznek, azért nincs mit írni róla. Vagy csak elszállt az alkotói erőm, elmegyek angolra, hátha utólérem. Ha nem, akkor meg kell keresnem valahol.

Tegnap megtámadtak a termidarazsak. Kettővel volt dolgunk, de azok kemények voltak. Aki volt már nálunk az találkozhatott ilyenekkel és tudja, milyen félelmetesek :D Szandrát megvédtem tőlük, és asszem ma a sok Raid-től fáj a fejem. Van ilyen.

Nem mentem el Viktor bulijára, majd holnap felhívom, bunkó vagyok amiért nem szóltam neki, sajnálom nagyon nagyon nagyon. Aggasztó, hogy már megint egy pasi miatt fáj a fejem. Ismerős érzés.

Ma kitálaltam Szandrának, hogy mi is az igazság a szerelmi életemmel kapcsolatban. Teljes neveket nem írok, de az okosabbak csak kitalálják...

Tehát van a barátom, bizonyos K. Gábor, aki jelenleg valahol keleten van  és nagyon nagyon gyorsan evez. Van egy srác, aki epekedve könyörög nekem, legyek az övé, F. Iván. És van az exem, Cs. Sándor, aki nekem méág ma is olyan mint a legigazabb barát. Az utóbbi két srácnak még közös filmjeik is voltak... na mindegy, várom a megfejtéseket, de Szandra, nem tőled! :D

Nem a szerelem nemes életérzése teszi ezt velem, hanem ez a hejjdemeleg idő, amit nem nagyon bírok, de ezt tudja rólam mindenki, akinek akár egyszer is végig kellett másznia velem valami forró városon. Akkor tuti elmondtam vagy százszor, hogy a telet sokkal jobban szeretem, és ezt nem csak nyáron gondolom ám így :) na mindegy, azért elvagyok, na meg az alapvető optimizmusom átsegít az ilyen hülyeségeken. ma voltam másodszor angolon, kiderült Nóri nevű társamról, hogy szintén gunsos és ott volt a koncerten is. hinnye, kicsi a világ... jaa és annyira aranyos a tanárnéni, aki van vagy 25 éves, mint egy frissen brummogó medvebocs, csak nem olyan barna és nem félti annyira az anyukája sem, vagyis asszem. a lényeg, hogy frankón igazi szép vörös haja van, magas, vékony és ma kajak úgy volt felöltözve, ahogy az amerikai kalandfilmekben a yellowstone nemzeti park dolgozói szoktak kinézni. hülyesélg, de ez ugrott be:)

Ma egy pizzát, mondjuk. Semmi illegális szolgáltatást nem ígérhetek cserébe sem a magam, sem pedig Szandra nevében. Annyira azért nem kívánom a pizzát. Jó lesz egy sültkrumli is. Ja és srácok... unatkozunk itt szandrával, szóval ha valakinek van kedve egy villáméátogatáshoz, akor ne sajnálja a benzin-vagy buszpénzt. várunk sok szeretettel mindenkit akit nem kell nagyon vendégüllátni, mert a pénzünk fogytán van. Azért gyertek csak, a szándék a fontos és mi úúúúgy szeretnénk adni valamit. Hogy mit, azt mindenki kérdezze meg a maga kis belső információs pultjánál.

Hát erről mit is mondhatnék... ami így elsőre beugrik, az a párbeszéd, vagyis párbeszédek, melyek így kezdődtek: Most te vagy  a Szandra, én meg a Viktor. Vagy pont fordítva:D na meg a fiúk favágása se volt rossz. Tomek(továbbiakban A Nagytudású) belevágott egyet és átadta a Lukinak a baltát :D:D és az alvás... Maci majd elalszik Adélon :)))) A Nagytudású felállíttatta velünk a sátrat oda, ahova előtte mindenki a kisdolgát végezni járt:D Zolinak nagyon jólállt a kis fehér kalpag, Esztinek ízlett  jäger, Csabi pirult, ha Juci szóbakerült, Viktor jól kijött az apámmal, Yako elsőnek érkezett és utólsónak távozott, Adél pont olyan volt, amilyennek mindig szeretjük, Nóra nagyon jól elvolt a gokarttal, Szandra meg olyan szandrás volt, nem tudom honnan lopja a stílusát... :D ja, és hogy politikailag korrekt legyek, meg kell említenem losát is. itt volt:D na jó, neeem, segített nekem húst sütni és nagyon kedves volt mint mindig:))))

Már csak pár óra és kezdetét veszi a banzáj, remélem minden jól sül el. a vendégek még nem tudják, hogy valakinek fát is kell majd vágni hehe :)))

Túl vagyok az idegörlő vásárláson, amit feldobtunk egy kis játékkal: Szandrával kipróbáltunk mindent, amit csak lehetett és azt is, amit nem. Így aztán játdzottunk X-Box 360-nal, beültem valami szimulátorba és autóztam, belefújtunk az összes játékhangszerbe... :D elvoltunk, szokás szerint. És van egy olyan érzésem, hogy ha az elkövetkezendő 10 évben elhangzik a "teszter" szó, akkor nagy röhögés lesz :D:D

Hát íme, meggyőzött Marci, jön a Lakeside-story első részének nyilvánosságra hozatala. Végülis miért ne? Gábor, Qle, ezer bocs. A mű valamikor tavaly keletkezett, persze minden rosszindulat nélkül:D

Lakeside-story

Valamikor a XXI. sz. -ban volt egy kis falu, amolyan koszos kis porfészek, Fehérvárcsurgó. Ebben a kis faluban élt egy női transzvesztita, Márta, művésznevén Attila. Hogy másságát leplezze, frigyre lépett egy falubeli paraszttal, bizonyos Szukkal. Az esküvő után mindössze 6 hónappal megszületett a kis trónörökös, és mint kiderült, feje nem csak frissiben az üvöltéstől volt vörös. S bár anyja barna volt, apja pedig szőke, haja rőten virított a pisaszagú pólyában. Miután kicsi fia megszületett, az idősebbik Szukk gyakran gyanakodva nézte a házuk előtt elkerekező vörös hajú postást. De mivel a kis Gabeszt (merthogy bosszúból e pöcs nevet adta neki) nem tartotta felelősnek vélhető származása miatt, saját fiaként nevelte, bár nem igazán szerette. Bezzeg az anyja... Ajnározta, mintha muszáj lett volna. Pedig Gabika nem volt épp tökéletes... Ugyan szellemileg nem volt visszamaradott (már 10 hónapos korában úgy hazudott, mint a vízfolyás), testileg nem volt a topon. Ez három dologban nyilvánult meg: az egyik, hogy születésekor is gyanúsan kicsinek mért hímtagja még 3 éves korában se indult növésnek (pocsus babykus sindroma). A másik hogy az egyik heréje kb. olyan volt, mint a leeresztett lufi, így azt egészen kis korában le is választották. A harmadik és egyben leglátványosabb fogyatékossága az volt, hogy nem tudott mozogni. Egy éves volt, mikor megtanulta, hogyan kell fejét egyik oldalról a másikra billenteni, három mikor megtanult átfordulni a hátáról a hasára, három és fél mikor vissza. Utcájuk, a Rodeó Drive másik végén a Rivnyák család élte nem mindennapi életét. Nekik is volt egy fiuk, aki nem volt épp vér szerinti. A kis Zoli úgy került a családba, hogy az oviban dolgozó anyja megsajnált egy kisfiút, aki mindig kakit evett, fikával festett és soha nem vitte haza senki. Éjszakánként az ovi lábtörlőjén aludt, reggel ő érkezett először és délután ő volt ott a legtovább. Egyszer Rivnyák néni kézen fogta és hazavitte. De ez a kisfiú is rendelkezett némi fogyatékossággal: nem beszélt, egészen hatéves koráig. Amikor pedig kinyitotta a száját, a várva-várt pillanat elvesztette hatását, mert a száját e két szó hagyta el: apu fasza. Azóta is csak ezt szajkózza, szülei igen nagy bánatára. E két fiú furcsasága visszavezethető a családi környezetükre. Képzeljük csak el először a kis Gabesz napi dolgait. Nem csoda hogy nem tanult meg járni, hiszen ki akarna azért mászkálnia lakásban, hogy minduntalan férfinak öltözött anyjával találkozzon?! És a kis Zoli... Valószínűleg a sok lopott ovis kaja miatt a szájszervei maradandó károsodásokat szenvedtek.
Tehát itt volt ez a két fogyatékkal élő édes kis dög. 1991-et írunk, méghozzá január 16.-át. Márta (alias Attila) születésnapi partit szervezett a fiának, remélve a szomszédok, rokonok, barátok, ismerősök, kuncsaftok sok drága ajándékkal örvendeztetik meg családját. De csöppet sem furcsa módon mindenki baszott eljönni. Leszámítva Rivnyák anyukát és kisfiát, aki akkor épp 8 éves volt. Persze ők sem azért jöttek, hogy a kis pöcs szülinapja előtt tisztelegjenek, és drága cuccokat se hoztak. A szokás nagyúr... Anyuci gondolta megcsappantja a Szukk família kajakészletét.  De mivel csak egy kis romlott gombát talált, ami a szagából ítélve akár a családfő valamely alantasabb testtájáról is származhatott, inkább nem bonyolította le a businesst. A két fiú bent ült a szobában. Vagyis csak Zolika ült Gáborka krumpliszsákként heverő testén. Hogy a mocskos kis dög ne tudjon árulkodni, a száját betömte egy kis saját készítésű, extra sűrű zöld fikával. Sajnálta a nemes anyagot, de valamivel, muszáj volt elhallgattatni a kis seggdugaszt. Gondolt egyet Zolika (persze csak magában, mert kimondani nem nagyon tudta volna) és egy hangos APU FASZA!!!!!! Csatakiáltással felkapta a tehetetlen vöröskét, és az udvarra vitte (ereje óriási volt, még ezt a kövér állatot is pehelyként elbírta). A csípős januári hidegtől kipirult (Gábor persze nem, ő így is épp elég vörös volt) miközben falatozva egyet a pajtása szájában lévő orrváladékból, elkezdte azt levetkőztetni. A szájában érzett remek íz miatt elismerően csettintett, majd folytatta Gabi ruháinak eltávolítását. Ezzel nem valami perverz vágyát elégítette ki, pedig elhiheti, kedves olvasó, volt neki az is bőven. Neeeem, arra a célra megfelelt a Szukk-lakás "női" hálószobája felé irányított extraerős távcső. Szóval levetkőztette a tompán ordító kis izét, majd szünetet kellett tartania, mikor az alsó fertály is mezítelenné vált, mert olyan heveny röhögő görcs kapta el, hogy azt hitte öröké fog tartani. Olyan négy-öt óra elteltével már képesnek érezte magát, arra hogy elfusson a ruhákkal, és vissza se nézve tiplizett elfele. Addigra a szegény kis sorsára hagyott Gabika vörösről egészen kékre változtatta színét. A ruhák nélkül visszatérő Zoli örömmel észlelte hogy valószínűleg egy kaméleont, vagy minimum egy szuperhőst fogott, mert az most már egyre intenzívebben szürkülni kezdett. A hülyegyerek beleesett abba a hibába, hogy zsákmányával el akart dicsekedni anyjának, aki ekkor még javában szürcsölgette a teáját a kanapén ücsörögve. Mártika/Attila pont kiment egy kis rántott gombát csinálni, mikor Zoli bevitte és anyja lába elé tette az ekkor már egyértelműen szürke Gábort. Miután az elfuserált menzásnéni minden előtte ismert kajareceptet felidézett magában, szomorúan be kellett látnia, hogy Gáborkát nem érdemes megfőzni. Így hát szólt a transzfeszkó anyukának, és egy kád forró vízbe dobták Gáborka kőként elmerülő testét. Rivnyáknéni e ponton kisebb nevetőgörcsét kellett, hogy legyőzze. A forró fürdő vélhetően jót tett Gabesznak, mert újra elkezdett pirosodni. A fürdetést megnehezítette Márta vízbe lógó szakálla, mely kisebb-nagyobb sérüléseket okozva finoman csiklandozta Gabi hamvas bőrét. Már úgy látszott, minden rendben van, de Márta/Attila nem értette, hogy az egyébként nagydumás fia miért nem nyitja ki a pofáját. Ekkor Zoli szánva-bánva tettét lemondó "apuuuu faszaaaa" beismeréssel a kis vöri szájára mutatott, majd elfogyasztotta a művésznő által kikapart maradék ízletes gumókat. E naptól kezdve testi-lelki jó barát lett a két kis lurkó. Rá is szorultak a barátságra, mert mondhatni kiegészítették egymást. Mire Gábor betöltötte a hatot, megtanította Zolit beszélni, és Zoli pedig őt nagyjából normálisan mozogni. De mivel Gábor még a barátaival is szemét volt, egy-két szót nem az eredeti jelentése szerint tanított meg a rivnyákpalántának. Ezzel magyarázható, hogy Zoli a mai napig abban a tudatban él, hogy ha valaki tüsszent, azt kell mondani, hogy szopj le attól jobb lesz. Teltek-múltak az évek, a két fiúcska nőtt, cseperedett. Ők lettek a Rodeó Drive királyai. A szomszéd utcában élt a kis Zsolti, aki két évvel volt idősebb Zolinál. Bevették őt is a bandába, mert akkora köcsögök voltak, hogy meglátták az általuk Joenak elnevezett furcsa egyénben a  lehetőséget egy jobb életre, amelyben valaki mindig azt csinálja, amit az ő kényük-kedvük diktál. De dicséretesnek mondható, hogy azért annyi emberség még bennük is volt, hogy Joeyt nem csicskáztatták, mert igencsak megszerették pár hét elteltével. Mire Gabesz 10 éves lett, Zoli (új nevén Kula) a 14.-et taposta, Joe pedig már éretlen 16 volt, ők lettek e nemes múltú falu gengszterei. És mint afféle gengszterek, nagyon keménynek érezték magukat, s ehhez méltóan elég cikinek kezdték gondolni, hogy egyiküket a szar rokon értelmű szavaként becéznek, ami valljuk be, jogos volt. Ezért elkezdtek gondolkodni, és kisütötték, hogy a Kule sokkal menőbb, mégsem sokban tér el az eredetitől. És mikor már úgy-ahogy elkezdték felfedezni a magyar ABC rejtelmeit, a KU-t egy Q-val helyettesítették. Így született meg mai végleges formájában a Qle elnevezés, amely manapság már külön fogalom, sőt, szótöve más szavaknak, amelyek jelentése általában a nagy fasszal függ össze (a Móri-árok nyelvjárásában fellelhető egy bizonyos Qlléééé szó, amelyet vélhetően két gimnazista lány teremtett, akik minden bizonnyal ismerték Zolit-a szerk.) Ezek a pajkos kis fiúk (későbbi nevükön a VIDÁM FIJJÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚk!!!) sok-sok izgalmas kalandba keveredtek. Ezek közül el is mesélnék néhány fontosabbat, ezzel is szemléltetve a kor társadalmát.

(folyt.köv.)

Egész kellemes egy nap volt ez, bár ha jobban belegondolok, volt egy megingós rész, de az csak az alkesz szomszéd miatt volt, aki mindenáron beszélgetni akart velem. Lerázható, mert nála talán még gyorsabban futok(komolyan!!!) így aztán tényleg nem tartott sokáig. Na és minden nap tanulok valamit, kiderült, hogy Marci az Orion-övről jött valahonnan, de hogy lehet, hogy az ő híres kajájuk, a tejfölös-kapros lepény rám nincs olyan kártékony hatással, mint más egyszerű földlakókra? És miért van az(már nem a lepénnyel kapcsolatban) hogy az ember olyan nagyon kellemeseket tud néha csalódni egyes emberek életfelfogásával kapcsolatban? Na és az miért van, hogy akiben ennyire pozitívan csalódom, mégis okkal kér meg, hogy álljak ki mellette? Most annyira tudom, hogy van is miért melléállni! Hű, honnan szedtem ennyi kérdést? Ezek szerint tényleg van még mit tanulni az élettől :) Nincs kedvem holnap végigtúrázni a tescot, szóval ha valaki tudna nekem teleportálni a szombati bulihoz elegendő kaját és piát a helyszínre, azt megköszönném :)

Mint megtudtam, egy ismeretlen srác arról érdeklődött a napokban totál inkognítóban, hogy minden rendben van-e velem. Ha valaki esetleg tudja, hogy ki lehetett a kedves illető, adja át, hogy köszi, megvagyok. :)

Annak ellenére, hogy egyelőre nem mehetek napra, nem duhajkodhatok, azért még szeretném élvezni a nyarat, és hát tegnap felmerült egy nyaralás. Nagyon jónak hangzik, de a részletek nem publikusak:) A lényeg, hogy ha összejön akkor lesz egy nyugis kis ház, ahol lehet pihenni. Tényleg csak pihenni, nem bulizni kifulladásig. Nagyon-nagyon jó lenne ha összejönne.

A másik aktuális szervezkedés a szombati buli, ami már biztos hogy meg lesz tartva, a keménymaggal természetesen. Csak ne essen az eső... Holnap vagy holnap után be is kell vásárolni, nem sok kedvem van hozzá, de legaláb Iron eljön velem. Annyira nem szeretem ilyenkor a forró várost. De legalább felavatom a miniruhámat :D:D:D

Szandra Iron is megtalálta az oldalt, ennek tiszteletért egy versike:

Zöld paradicsom, liliom

Liliom

Megcsalt a szívem, jól tudom

Jól tudom

puszi neked Szanszi

Na, megkaptam a leleteket, a doki hümmögve nézegette, és bár nem tudja, mi a bajom, úgy tűnik, hogy elmúlóban van. Szombatra lassan összeáll a banda jeeee, holnap asszem megyek és bevásár. Veszek egy rakat pipadohányt meg szenet :D

Most jöttem fel és hú, végre egy jó kis beszélgetés, olyan, ami helyrerak. Amúgy meg azon gondolkodtam hogy vajh mennyibe lesz nekem a hétvégi buli? mármint ha az okozott károkat nem számoljuk. :D