Én nagyon sajnálom azokat az embereket, akik nem tudják elképzelni azt, hogy másik embereket is lehet egyenrangúként kezelni, egyenrangúként végighallgatni, még akkor is, ha az a másik ember "csak egy 19éves takony". lehet engem megalázni, lehet velem leiskolázó hangnemben beszélni egy családi asztalnál. lehet nekem azt mondani, hogy ez volt az utólsó figyelmeztetés, lehet majd engem csoportosan szidni, mert lesz rá hallgatóság, majdnem mindent lehet. DE: soha többet nem lehet arról panaszkodni, hogy én nem mondok el magamról semmit, nem lehet többet számonkérni, hogy nem megyek és nem lehet velem mégegyszer így beszélni, mert lehet, hogy bunkóság felemelni a hangomat egy nálam jóval idősebb családtaggal szemben, de szerintem amikor én beszélek, és harmdszorra vág valaki SZINTÉN SÉRTŐ HANGNEMBEN a szavamba, akkor bocsássamegavilág alapon én is emeltebb hangon fogom folytatni, lehet, hogy hatalmas problémák vannak velem, és lehet, hogy könnyen felkapom a vizet, lehet, hogy le kéne nyelne az ilyet, de nem tudom. sajnálom, nagy a szám, ez van. szóvalismétlem, bocsájtsa meg a világ, mástól nem kérek bocsánatot. visszaszólhattam volna, de BENNEM van annyi, hogy nem beszélek így senkivel a család előtt, pedig ennek az illetőnek nem ez volt az első illetlen,sőt, kifejezetten goromba megmozdulása ugyanebben a körben az elmúlt évek alatt. Mégis azt hiszi, hogy ő mindenki felett áll, mindent jobban tud és lát, tény, hogy egy művelt, okos, értelmes, sokat megélt emberről van szó, de sajnos tele van rigolyákkal... na mindegy. sajnálom Anya, ha neked nem esik jól, hogy ezt ideírtam (nem anyáról van itt szó, nehogy valaki félreértse!!!) de iszonyatosan berágtam, nem tudom figyelted-e hogy pontosan miről volt ott szó... na mindegy.